HONFOGLALÁSTÓL A BUDAPEST CIPŐIG

Honfoglaló őseink viselete Európában egyedülálló. Ázsiai öltözetben érkeznek a Kárpát-medencébe. Hírük gyorsan terjed, a magyarok gazdagsága és a perzsa-arab divatot követő jólöltözöttsége hamar ismertté válik.  Az ilyenfajta megjelenés nemcsak az előkelőségek, de a harcosok, sőt, a köznép sajátja is.

Szerző és cikkei


Szerző: BORSAY Tamás | A szerző további cikkei


Tartalom

Eleink lóháton és természetesen csizmában hódítják meg az új területeket: oldalt varrott szárú, puha talpú és felkunkorodó orrú csizmában. A keleti népek vallási hagyománya szerint ugyanis, az efféle orral megelőzhető, hogy a szentként tisztelt földbe akár csak figyelmetlenségből belerúghassanak. Ennek a lábbelinek már sarka is van, ami meggátolja a kengyel hátracsúszását. Az egyszerűbbek nemezből, az értékesebbek bőrből, bagariából készülnek. A ruházat valamennyi eleme funkcionális, a nomád életmódhoz és az ezzel járó harchoz van kifejlesztve. A brokát ruhákhoz ezüsttel kivert és gyöngyökkel berakott fegyvereket viselnek. Az apróbb eszközök, kések tárolására alkalmas, lemezekkel díszített tarsolyokat is a magyarok honosítják meg a Kárpát-medencében.

A férfi és a női öltözék között látszatra nincs különbség, bár a női ruhákat finomabb anyagból készítik. Az önmagukra való igényesség nemcsak öltözetükben, de hű társuk, a ló felszerelésében is megfigyelhető.

Sztyeppei őseinkkel genetikai kapcsolatot kimutatni talán már nem lehetséges, kultúránk, szokásaink, és anyanyelvünk gyökerei azonban vitathatatlanul náluk keresendők. Az utódok ezeket a hagyományokat nemcsak megöröklik, őrzik és ápolják, de fejlesztik is. Intelligens ember jellemzője ugyanis, hogy alkalmazkodik a változásokhoz. Persze, minél nagyobb egy kultúra, annál kevésbé engedi az eltévelyedést.

A letelepedést követő időszak legjelentősebb ránk maradt ruházata egy miseruha: félkör alakú, kékeslilás színű, aranyfonállal sűrűn kivarrt textil, mely Gizella királyné kezének munkáját, varró és hímző tudományát dicséri. Segítségére udvarhölgyei, illetve a veszprémi zárda apácái szolgálnak. A királyi udvar kötelessége ugyanis a templomoknak miseruhát biztosítani. Ez a díszöltözet válik koronázó palásttá. Talán innen a hagyomány, hogy a későbbi korokban a koronázási szertartás alkalmával, a királynéknak bizonyságul, hogy háziasszonyi erényekkel is rendelkeznek, néhány varró és hímző öltést kell a koronázó paláston végezniük.

Ma már autóval, vonattal vagy éppen repülővel indulunk világhódító utunkra. Üzletember páncélja a jól szabott öltöny, jellemző fegyvere a mobiltelefon, az irattáska, esetleg az esernyő. A díszítő elemeket tehát ezeken viseli.

De mi a helyzet a lábbelivel? 

Nos, ha egy informált férfi, a világ bármely táján a Budapest cipő, a Budapest Shoes, esetleg a Budapester szavakat hallja, ugyanarra gondol: egy karakteres, magas orrú, bőrből készült, fűzős lábbelire, aminek sarka van és a városi életmódhoz fejlesztették ki. Jellemzője az időtállóság, hiszen míg a hölgyek megjelenését a divat gyors változása alakítja, a férfiak akár évtizedig is viselhetik gondosan ápolt cipőiket.  Először az 1900-as évek elején készítettek a budapesti cipészek ilyen lábbelit. Világszerte közkedvelt modellé vált, ma már Ausztriában, Németországban, de az Egyesült Királyságban is utánozzák, legalább olyan híres, mint a kölnivíz, a portói bor vagy a pármai sonka.

Derbi típusú cipő, jellegzetessége a felsőrész gazdag díszlyukasztása és az orron szívet formáló minta. A kétszínű, esetleg rücskös felületű borjú boxból készített változata sportosabb, míg az egyszínű, sima felületű Cordovan bőrből, rámán varrott technológiával alkotott variánsa elegánsabb hatást kelt. Téli verzióját gyakran dupla talppal rendelik. Mesteri kivitelezésben nemcsak esztétikus, de mivel természetes anyagokból készül, és szinte egyáltalán nincs ragasztva, kiváló a szellőzése. Cipészek mondják, hogy ez az a modell, ami leginkább lehetővé teszi, hogy készítésekor a láb valamennyi hibáját figyelembe vegyék és korrigálják. 

Bár fővárosunkról nevezték el, egy felmérés szerint honfitársaink nem igazán tudják, mi az a Budapester. 

Pedig a Monarchia korszakától a második világháború előtti időkig a magyarországi öltözködési elegancia, és természetesen a cipészmesterség még világhírű volt. A szocializmus uniformizáló törekvéseivel elszürkítette a fővárost, a tömeggyártással lezüllesztette a kézműipart. 

Ma újra tucatnyi mester próbálkozik kézi cipőkészítéssel. A lovaktól elszakadni azonban nem mind tudnak. Szélhámosok ma is vannak! A szélső hámba befogott ló ugyanis, kötetlenebb helyzete miatt szabadabban mozoghat, fickándozhat, ügyeskedhet, és kevésbé húz. Manapság a szélhámos kifejezést a csaló szinonimájaként használjuk.  A szélhámos munkája nem éri meg a pénzét! Akárcsak azok a kézi készítésűnek, minőséginek mondott, de géppel előállított, felsőrészében elszabott, ragasztót jócskán használó, és sajnos gyakran durva kidolgozású, silány minőségű utánzatok, melyeket a „mester” valós árának két-háromszorosáért próbál értékesíteni. Csak árában utánozza a minőségit. Pedig gépi megmunkálású, megfizethető áru Budapest-modellek kiváló minőségben, fővárosunkban is kaphatók.

Intő jel: ha nem ápoljuk, nehéz feltámasztani az örökséget!


 

 


História / TÓTH Vivien

A BÁTOR NŐK ÜNNEPE - MÁRCIUS 8.

„Légy boldog, olvasó, ha nem tartozol ehhez a nemhez, amelytől minden jó tiltva...
História / Brainel MEHANDI

AGNELLI KARÓRÁJA

Bizonyára az Olvasó is találkozott már az ing kézelője fölött viselt karóra...
História / FINTA László

JFK — ARS MORIENDI

„Mitológia téveszt meg bennünket mindenfelé. Az igazság legnagyobb ellensége...
História / FINTA László

KARCSÚSÍTOTT MONARCHIA, KEREKDED KVÁZI-KÖZTÁRSASÁG

Széljegyzetek III. Károly király koronázása alkalmából.