GTL: Harris Tweed

A minap olvastam egy a Külső Hebridák szigeteire szóló utazás ajánlót. A leírás megemlíti Barra-szigetének különleges repterét és a Tenger Miasszonya emlékművet, Harris és Lewis kapcsán (a Hebridák legnagyobb szigetének északi és déli része), pedig gyönyörű strandokról, kocsmákról, pardon pub-okról,  és természeti szépségről regél. A tweedről egy árva szó sem esik. Hogy érzékelhető legyen a dolog, ez kicsit olyan mintha valaki a magyar táncokról beszélne, de nem tartja fontosnak megemlíteni a Csárdást.

A Külső Hebridák szigeteinek nincs és talán soha nem is lesz jelentősebb nevezetessége, mint az a különleges szövet, amit a világ ma a Harris Tweed névvel illet. Az Észak-Skóciai időjárásban kitűnő védelmet nyújtó, kissé sprőd tapintású kelmét eredetileg kisbirtokos családok szőtték, saját felhasználásra, majd később ez lett az egyik meghatározó cseretermékük. A szövet neve egy félreértés okán alakult ki - a twill szövés skót változatát a "tweel" szót olvasta félre egy londoni kereskedő, a skót határvidék Tweed nevű folyójára asszociálva. 

Ez az eredetvédett skót szövet igazi különlegesség, az angol stílusirányzat egyik legfőbb téli kelméje, a méretes szabósági platform közkedvelt "sztárja". Csakhogy egy ilyen anyagból készített zakó méretre szabva nem igazán tartozik az alacsony költségvetésű darabok közé, így sokan vannak, akik eljátszanak a gondolattal, de aztán jön a hidegzuhany... Ám mielőtt bárki is végleg lemondana egy ehhez hasonló álomról, igyekszem felhívni a figyelmet arra, hogy némi elfogadható kompromisszum mellett egy Harris Tweed zakó ma már egyáltalán nem igényel különösebb tehetősséget... hiszen, ha a konfekciót vállalható alternatívának tekintjük, és miért ne tennénk, akkor a Harris Tweed ugyanúgy elérhető, mint bármely igényesebb darab ebben a műfajban. A szövet minősége konfekció esetében is eredetjelzett és sorszámozott címkével igazolt, így ebben a vonatkozásban még megalkuvásra sincs szükség. 

Már csak az a kérdés, hogy milyen összeállításban tudjuk megidézni az autentikus vidéki angol stílus nyugodt kellemét. Nos, én flanel nadrággal szeretem a tweed zakót (de kifogástalan lenne korddal, moleskinnel, vagy akár farmerrel is), Tattersall mintás inggel. A Tattersall minta elnevezése 1766-ra datálható, amikor is  Richard Tattersall megalapította az Egyesült Királyság és Írország versenylovakra specializálódott legjelentősebb aukciós házát. Az idők során ez a minta egybeforrt a lovassporttal, alapeleme az angol úriember vidéki ruhatárának, és mára szerves része az angol lelkületű classic casual-nek - még akkor is, ha a többségnek fogalma sincs róla milyen nagy múltú kultúrával rendelkező mintát visel, amikor kiválasztja farmernadrágjához a "kockás inget". A kardigán, vagy a kötött mellény természetesen opcionális, főleg hogy mifelénk azért ritka az olyan beltéri környezet, ahol a hőmérséklet indokolttá teszi, de ha a zakó levétele napközben számításba jöhet, akkor a dolog máris új értelmet nyer. Kötött gyapjúnyakkendőt társítottam az összeállításhoz, de természetesen egy selyem darab is tökéletesen megteszi, pláne ha paisley mintás. Egy másik választható, de lecserélhető elem a kalap, ez ugyanis nagyon személyiség függő, de jó tudni, hogy egy ilyen összeállításban hibátlan. A lábbeli viszont olyan választás, ami mentes lehet a legenyhébb tétovázástól is. Számomra a tweed csakis full-brogue cipővel az igazi!

Már csak egy javaslatom maradt: ha elutaznak a Külső Hebridák szigeteire, látogassanak meg egy vagy több szövőnőhelyet. De ha a fentebbi képen látható kő monumentumot is megtekintik, azért csak óvatosan... hallottam olyat, hogy az ilyen helyek afféle időkapuk, amik 1743-ba repítik a gyanútlan turistát. :)