AGNELLI KARÓRÁJA

Ilyen hírnévvel egyáltalán nem meglepő, hogy sokan tőle származtatják a kézelő fölött viselt karóra szokását. Elöljáróban szeretném hangsúlyozni, hogy jelen értekezés célja, nem Agnelli úr valós érdemeinek vitatása, pusztán a napjaikban divatos polkorrektség jegyében szeretném tisztázni a tényeket. Nem Gianni Agnelli úrtól ered ez a szokás! Ezt a tényszerű kijelentést megcáfolhatatlanul bizonyítani is fogom az alábbiakban.

Úgy tűnik a stílusban, ahogy a marketingben is, van egy különleges törvényszerűség, amit a világhírű marketingstratéga, Jack Trout, a koponya törvényének nevez. Hogy ezt a törvényt megértsük, ahhoz ismernünk kell egy másik fontos törvényszerűséget, az ún. elsőség törvényét. Ennek lényege, hogy a világ az elsőket jegyzi meg, őket tartja nyilván, mindegy, hogy az óceán átrepüléséről, vagy a legmagasabb hegycsúcs meghódításáról van szó.  S hogy egy a hétköznapokhoz közelebb eső példát említsek, ha tíz embert megkérdezünk, melyik a legbiztosságosabb autó, szinte biztos, hogy mindannyian a Volvo-t fogják megjelölni. Nem tudom, hogy az aktuális tényeket nézve ez mennyire helytálló, de az biztos, hogy ezt a tulajdonságot a Volvo szerezte meg elsőként – az emberek fejében legalábbis mindenképp. Az elsőség státusza tehát hatalom, melyet többek közt az említett autómárka, a mai napig hasznosít, és hasznosítani fogja akkor is, ha a tények esetleg már rég nem igazolják. Az emberek fejéből ugyanis nagyon nehéz kitörölni az elsőket, szinte lehetetlen.  Hogy ez nem igazságos? Talán nem. De az élet már csak ilyen. A probléma abból adódhat, hogy sokszor előfordul, az elsőség, valamely kérdésben abszolút alaptalanul kötődik valakihez vagy valamihez. Ilyen jogtalan bitorló például Kolumbusz, minthogy tényszerűen a tudomány megállapításai szerint a legkevésbé sem ő fedezte fel Amerikát. De hiába, a koponya törvénye nem a tényekhez kötődik, hanem az emberek tudatához. Vagyis, aki az emberek tudatába elsőként kerül be, az lesz az első menthetetlenül. Meglátásom szerint signor Agnelli is ebben a sorsban osztozik.

A félvilág, vagy talán az egész, úgy véli, hogy a Fiat egykori elnöke, az öltözködéséről is méltán emlékezetes  l'Avvocato volt az, aki „kitalálta” az ingkézelő fölötti óraviselést. Ő maga egyszer azt állította, hogy azért viseli a mandzsetta fölött az órát, mert időigényesnek tartja mindig felhúzni a kézelőt, valahányszor rá akar pillantani az órájára. Jó szöveg, de más források erről másként nyilatkoznak. Az egyik barátja szerint például, Agnelli a Brooks Brothers OCBD (Oxford Cloth Button Down – azaz Oxford szövésű pamutból készült, legombolt galléros ing.) ingeivel ugyanúgy a kézelő alatt viselte az órát, mint bárki más. Azonban a finomabb, ingeit a római Battistoni cég készítette méretre, így ezek kézelője lényegesen szűkebb volt, mint a konfekció ingei. S minthogy az órájához ragaszkodott, Agnelli úgy döntött, ha nem megy a kézelő alatt, akkor majd viseli fölötte… aztán Fred Hughes, Andy Warhol menedzsere lemásolva az ötletet, közkincsé tette ezt a húzást. Fogalmam sincs, hogy mindebből mi igaz és mi nem. Az viszont tény, hogy ha ma valaki az ingmandzsetta fölött viseli az órát, azt Agnelli utánzónak nevezik.

Azt nem vitathatom egy pillanatig sem, hogy ő volt e furcsa szokás legközismertebb hódolója, ám azt bizton állíthatom, hogy nem ő találta fel ezt a spanyolviaszt, bocsánat, olaszviaszt. Ennek tanúbizonyságaként szolgál egy 1923-ban készült amerikai némafilm, a „Safety Last” (Rendezők: Fred C. Newmeyer, Sam Taylor, főszereplő Harold Lloyd), melyben a 16-ik perc körül, valamint 34-35 perc között többször is feltűnik egy úriember, aki az ingmandzsetta fölött viseli a karóráját.

Minthogy Gianni Agnelli 1921-ben született, minden bizonnyal el kell fogadnunk, hogy az említett filmjelentben szereplő úriember nem az olasz stílusikon utánzója volt. Persze tévedhetek, s mint ahogy egyesek állítják, hogy maga a Messiás is magyar volt, úgy valaki még azt is bebizonyíthatja, hogy Agnelli már 2 évesen is az ingkézelőn viselte a karórát.

Az ing kézelője fölött viselt karóra napjaikban is létező gyakorlat, olyannyira, hogy rendszerint speciális mandzsettával készítenek inget annak, aki ezt a szokást kíván hódolni. A kulcskérdés pedig az, hogy éljünk-e vele? A válaszom pedig, hogy igen, mindenképp – de szigorúan csak akkor, ha bizonyítottan fémallergiánk van. Egyéb esetben nincs rá valós magyarázat... és ha nincs, akkor álláspontom szerint ez is csak affektálás.