SZALONKLÁRA

Megnéztem a Gólem Színház repertoárjában szereplő, Szalonklára című monodrámát. Majd ezt követően megnéztem milyen kritikát kapott a darab. Nos, ez a mozzanat késztetett arra, hogy végül billentyűzetet ragadjak, és magam is írjak néhány keresetlen gondolatot erről a különleges műről. 

Szerző és cikkei


Szerző: Brainel MEHANDI | A szerző további cikkei


Tartalom

Színház kritikát írni, (de ez talán mindennemű műkritikára igaz), nem könnyű műfaj, hiszen nagyon komoly szakmai kompetenciák szükségesek hozzá, illetve érdemi rálátással kell rendelkezni a színház- és színművészeti kultúrára egyaránt. Sőt, van az a pillanat, amikor az igazán hiteles kritika megírásához még ez sem elég. Olykor az is elengedhetetlen, hogy a kritikusnak érdemi kapcsolata legyen azzal a témával, életterülettel, amiről a megkritizált darab szól. Hiszen, hogyan is írhatna hiteles kritikát egy szerelmi drámáról olyan ember, aki még soha nem tapasztalta meg a szerelmet? Na mármost, a Szalonklára egyik kritikusa, akit nem kívánok megnevezni, éppen a divat sajátos értékvilága és atmoszférája kapcsán tudhat magáénak komoly deficitet, aminek eredményeként nem igazán tudja érteni, értelmezni és így értékelni sem azokat a finom részleteket, legyenek azok szavak, gesztusok, melyek egy egész univerzumot tesznek belélegezhetővé, akár csak egy igazán különleges illatot, amely a lelkünk mélyén felidéz egy ismerős, de egyre inkább elfeledett világot.


Rotschild Klára "Chanel" kosztümjei

Kritika írására természetesen nem vállakozom, de egy ajánlóval mindenképp élni szeretnék. A színmű Rotschild Klára életéről szól, aki bár sem rajzolni, sem varrni nem tudott, mégis a kelet Chaneljeként tartott számon a világ. Fotografikus memoriájának köszönhetően, Párizsból visszatérve, ahová évente többször is kimehetett, mindent fel tudott idézni aprólékosan, amit látott, és ezt papirra vettette valakivel, aki tudott rajzólni. Majd kicsit módosított rajta, és voilà, készen volt az áhított "Chanel" darab, amit olykor talán még drágábban is adott el, mint amennyibe az eredeti darabok kerültek. Talpraesett, leleményes asszony volt (és hát mondjuk ki, tehetséges dizájntolvaj is), akit semmi nem állíthatott meg - sem bíróság, sem háború, sem kitelepítés - kivéve talán a fogfájás. 

Sipos Vera művésznő életteli előadásában, az egész darab egy tipikus divatbemutató “kifutóján” zajlik, amelynek két oldalán ül a közönség, sőt a művésznő olykor a nézőket is bevonja egy egy mozzanatba, így egészen rendkívüli élmény az előadás. Szívből ajánlom mindenkinek, akik rendhagyó színházi élményre vágynak egy olyan témában, ami igazán közel áll a mi értékvilgunkhoz. 


Kultúra / FINTA László

SZERELEM ÉS HÁBORÚ

A veterán brit filmrendező, Sir Ridley Scott és David Scarpa forgatókönyvíró...
Kultúra / FINTA László

DÉDAPÁNK, MÁRAI SÁNDOR

Nem titkolom, sokáig idegenkedtem Márai Sándor műveitől. Túlságosan divatosnak...
Kultúra / LUKÁCS György

A HIVATALOS DOWNTON ABBEY ÖTÓRAI TEA SZAKÁCSKÖNYV

Úgy vélem, nem túlzás azt állítani, hogy az ötórai teázás hagyománya...
Kultúra / Brainel MEHANDI

Hajdan volt magyar elegancia

Volt idő, amikor a hazai társadalom még tudta mi a stílus, amikor a férfihoz...